Bűn völgye valódi látvány. „Lézengő árva apostol” – kritika Sziveri János A szélherceg című kötetéről


A Tuileriákban, A jó király hasán dülöngött, színe halvány volt, mint győzötteké, kiket vár a bitó, s mint alázatos eb, nem is volt lázadó, mert bűn völgye valódi látvány az araszos vállú hámor-csibésze oly vén és oly fura szavakat szórt elébe, hogy mint ütésből, úgy zúgott a homloka.

A földesúr lovon vadászott, halihó, s ez fűzfagúzzsal, az meg korbáccsal kezében hajtott minket. Jött a borravalójuk: felgyujtották kopott viskónkat éjszaka; benne jól sült kalács kis kölykünk volt maga.

TRANSZSZILVÁN KRIMI

Ó, nem panaszkodom. Butaságot beszélek, hiszen köztünk marad.

A Valan látványtervezői díjat nyert Szolnokon A nemzetközi krimi-piacon hosszú évek óta tarolnak a skandináv írók történetei, amik már tucatnyi, váltakozó minőségű mozis adaptációt és utánérzést szültek lásd a Q-ügyosztály sorozatot és vele szemben a Hóember amerikai feldolgozásátés most megérkezett az első olyan magyar film is, amelynek kapcsán joggal emlegethetjük a műfajt. Érdemes persze már az elején hozzátenni, hogy a Valan — Az angyalok völgye értékei nem merülnek ki annyiban, hogy sikerrel alkalmazza a borongós északi krimik olyan elemeit, mint a magánéleti válságban szenvedő rendőr, a bizarr nyomokat hagyó sorozatgyilkos vagy a vérrel szántott hómezők. Bagota Béla első játékfilmje a skandináv hatáson túl is egy profin összerakott, izgalmas krimi, ami ritkaság számba megy nálunk.

Szólj, ha van ellenérved. És mondd, nem gyönyörű, ha június kövér csűrei közt zörög a nagy szénásszekér? S a gyümölcsös szagát, mondd meg, nem gyönyörű-e érezni, ha eső szitál rőt-szőke fűre?

  • Bűn völgye valódi látvány TRANSZSZILVÁN KRIMI
  • Valan - Az angyalok völgye
  • Erdélybe kellett menni egy jó magyar krimiért - Magazin - filmhu

S a búza, búza, mondd, a telt kalász, a mag, hogy érik a kenyér, nem jó a gondolat? Ó, mennék én vigan fűteni a kemencét, s míg üllőm csengene, harsányan énekelnék, ha tudnám biztosan: jut nékünk is falat, emberként végre már!

bűn völgye valódi látvány normális látásgén

De most már tudom én! S nem bírok hinni abban, amíg van két kezem, pörölyöm és fejem, hogy jöjjön valaki - rajta tőrös köpeny - és szóljon: - No, fiam, a földemet bevetnéd? És háború alatt velem újból megessék, hogy elvegyék megint fiúgyermekemet? Jó néznem, azt hiszed, bódédban ezt a pompát, fényes tisztjeidet, széltolók ezreit, a sok bűn völgye valódi látvány kurafit, ki itt páváskodik: lányaink illatát ők adták palotádnak, nekünk meg cédulát, mely a Bastille-ba zárat.

S mi majd szólunk: - Helyes! Szegények, térdre hát! Növelje garasunk a Louvre aranyát! S te leiszod magad, vár rád a remek ünnep - s nevetnek az urak, amint fejünkre ülnek!

Kortárs Online - A bűn elviselhetetlen könnyűsége – kritika Szöllősi Mátyás Illegál című kötetéről

Nem, nem! Ez a piszok papáink bűne még! Nem ringyó már a nép. Három lépés elég, s Bastille-od porba dőlt, mi szedtük szét a várat. Bizony, minden kövén vért izzadt ez az állat, és undok volt, míg állt, leprás falaival, és emlékeztetett mindenre ez a fal, hogy mindig körbezárt, hogy árnyékába fúltunk!

Háborúk, járványok, technikák - National Geographic

És ez olyasmi volt, akár a szerelem. Csókoltuk fiaink, mellünkre vonva őket. S mint fújó orrlyukú mének, mentünk, erősek, büszkék voltunk, Uram, s ez itt bent vert, dagadt Emelt homlokkal - így - mentünk a nap alatt, Párizsban! S rossz gunyánk elé gyűltek a népek. Most Emberek vagyunk! Tudtuk - arcunk fehér lett, részeggé tett, király, a rettentő remény; s hogy ott álltunk a vár sötét-bástyás terén a trombitákkal és a tölgyfalevelekkel, kezünkben a dzsidák: bennünk nem gyűlölet kelt, - ilyen roppant erő már szelídségre int!

És őrültek vagyunk e naptól fogva mind! A munkások hada az utcára özönlött, és ez az átkozott csapat minden közön nőtt: pénzes kapuk előtt torlódik a tömeg. Én meg velük futok, ütöm a spicliket, vállamon kalapács, a várost járom egyre, itt-ott reácsapok valami szemtelenre, s ha pofámba nevetsz, megöllek, jól vigyázz!

bűn völgye valódi látvány hogyan lehet megtudni a láthatáron lévő mínuszt

Félre szecska-fej, badar burnót-tokostól! Elég már e lapos agyvelőkből, elég a haspókokból. Új fogást adsz elénk, mikor vadak vagyunk, polgár, te ezt bűn völgye valódi látvány Míg mi pásztorbotot törünk s királyi pálcát? Karon ragadja őt, tépi a függönyök bársonyát és a tág udvarsorokra bök, hol nyüzsög, hol pezseg, hol zúdul a tömeg lenn, az iszonyú tömeg, zuborgó görgetegben, üvöltve, mint az ár, hörögve, mint szuka, nehéz fustély vele és vashegyű dzsida, dob döndül, vad lebuj, piac rikolt szavukban, sötét rongytengeren vérszínű sipka buggyan: s az Ember a nyitott ablakon átmutat, izzad már a király, reszketeg, sápatag, a látványtól beteg!

Lásd, én kovács vagyok, az asszonyom velük, őrült! Kenyérre les itt a Tuileriákba! Van három gyermekem. Züllött vagyok. Szabadon, mint a kivert ebek; folyvást sértegetik őket! Így lázadozva, fáj bennük valami. S ez iszonyat okozza, mert megtörettek ők, mert átkozottak ők, hogy itt süvöltenek most az orrod előtt. Szép leánykáitok itt vannak. Csőcselék ez. Minden Boldogtalan, kinek a háta égett a kegyetlen napon és ment és ment tovább, s ölte a munka már, szétvetve homlokát, íme az Emberek!

A kalapot le, látássérült könyvelő Mi Munkások vagyunk! Vár a kor már, az új, a nagy, mikor tudásra éhezik az Ember s kalapál reggeltől estelig, hatalmas célok és roppant okok vadásza, míg lassan győzni fog, a földet leigázza, s a Mindent megüli, akár hátaslovát!

Nincs baj tovább, nincs! S pörölyt tartva mérjük a rostán, mit tudtunk eddig is: aztán, komák, gyerünk! És néha megható, nagy álmokat szövünk, hogy buzgón, egyszerűn élünk majd sose szól szánk káromlástdolgozunk, s fenséggel mosolyog ránk egy nő, kihez szivünk legtisztább vágya von, és büszkén dolgozunk egész áldott napon, a feladat szavát bennünk harsona zengi!

És boldogok leszünk; s mi legfőbb: soha, senki, senki meg nem hajol többé előttetek!

bűn völgye valódi látvány mononokuláris látás az

Mert akkor puska függ majd tűzhelyünk felett De puskaporszagú körül a levegőég. Én söpredék vagyok.

Kötetből kimaradt versek

Nem megmondtam előbb még? Mert spicli, uzsorás, zugárus még terem. Mi szabadok vagyunk! Van bennünk félelem, amely naggyá tesz, ó!

A bűn elviselhetetlen könnyűsége – kritika Szöllősi Mátyás Illegál című kötetéről

Épp e percben nyugodt feladatot és otthont emlegettem Tekints az égre föl! Tekints az égre hát! Felség, mely föl-le tolja öreg ágyúidat a mocskos kőuton.